Idegroncs, Arcomon knnyek peregnek... Egyszerre srnak s nevetnek A fejemben szlal hangok. Lgyan monoton lantok Dallamai magukhoz hvnak. S k bell csatkat vvnak, Trdre knyszertve testem. nmagam rlete lettem. Kezeim hajamba tpnek, Ahogy az idegen lptek Koponymra taposnak, vrva A fjdalom vlasz-szavra, Mely sikolyknt tr torkombl el, Hogy belremeg a vel s csontokat hast a mreg, Mely, mint alantas freg Rgja agyamban mlyebbre magt, Ddolva a gynyrnek dalt, Melyet neki szenvedsem okoz, S mi bennem hall-vgyat fokoz. Semmim nincs mr, Ha pokol-tz vr, Lngjba magam megyek! Inkbb hamu ott legyek Mintsem itt maradvn Megtpzott ember-maradvny. |