B�k�sen, de holtan... M�r nagyon r�g�ta ismerted, S m�g r�gebb �ta szeretted. Ti ketten voltatok a t�k�letes p�r. Hogy mi�ta? Isten sem tudta m�r. S egy meleg ny�ri nap ut�n, Ballagtatok haza lomh�n. J�tt az este, s a nap lement. T�bb p�r is k�z a k�zben ment. El�rtetek a s�nekhez. S te szorongva kapt�l a sz�vedhez. Itt t�rt�n… itt vesztetted el egykori jegyesed… Kit annyira szerett�l, mint mostani kedvesed. „Semmi baj nem lesz, � nem �n vagyok!” E szavakkal csit�tgatott. S mikor m�r az �t fel�n�l j�rtatok, Mint akinek valami r�gen elfelejtett dolog jutott az esz�be, A fej�hez kapott Oda�llt a peron sz�l�re, �s te el�je. S elkezdte, a m�r oly r�g�ta v�rt szavakat sorolni: „Mondd kedves, nincsen kedved hozz�m j�nni?” S te �nk�v�letben mondt�l r� „IGEN!”-t De mikor m�r a gy�r� kezeden pihent, Egy csapat suhanc j�tt sebesen, S te lesodortad a s�nekre kedvesed. Ekkor az im�nt bemondott vonat �rkezett, M�g csak nem is f�kezett. Id� k�zben felj�tt a Hold, S mindent ez�st�s f�nybe vont… Te m�g l�ttad szerelmed arc�t, ahogyan a f�jdalomt�l s a meglepet�st� torzul �t. �s ekkor minden olyan gyorsan zajlott, Egy gyors „Szeretlek!” Egy sikoly, S egy seg�t�k�sz k�z. S al�ltan est�l �ssze a r�m�lett�l, a f�jdalomt�l. �s a gondolatt�l: K�t szerelmem vesztetem el ezen a helyen! �s mikor m�snap a k�rh�zban t�rt�l �szhez, S a gy�r�det n�zted, elhat�roztad: „�n t�bbet nem megyek f�rjhez!” Kiengedtek De gy�gyszeres kezel�sre rendeltek, S els� utad az �tokverte helyhez vezetett, Mi k�tszer t�rte �ssze a sz�vedet. S ott egy tucat gy�gyszert�l Mit suttyomban cs�rt�l el az �jszak�s n�v�rt�l, Elaludt�l sz�pen, halkan, Hogy mikor a k�vetkez� vonat vagy j�r�kel� r�dtal�l, Ott fekszel majd a gyilkos s�neken, B�k�sen, de holtan…